Ismét délibábként tűnik tova, szemünk elöl a demokrácia és talán nem tudhatom meg soha, hogy egy stabil, "alkotmányosan" nem puccsozható rendben az élet milyen volna.

A II. világháború után születtem, tehát az első halvány kísérletről az 1946. évi I. tc-t, a köztársasági kisalkotmányról csak sokkal később hallhattam, mert jött az 1949. évi (XX. tv.) Alkotmány, amely buharini szovjet alkotmány mintájára készült. Ebben az alkotmányban ugyan nem volt formálisan rögzítve – csak utalt a pártnak a vezető szerepére –, de lényegét tekintve az állam a pártdiktatúra („proletárdiktatúra”) eszközeként funkcionált.

Alig tizenéves voltam az 1956 Októberének forradalmi 20 napján, tehát nem sokat érthettem meg a demokratikus követelésekből, éppen csak kíváncsian tébláboltunk a csoportokba verődött felnőttek körül, akik izgatottan tárgyalták az eseményeket. Természetesen az izgalom ránk, gyerekekre is ráragadt és mi is masírozgattunk az emberek mellett, mindaddig, míg valaki nem jött a hírrel, hogy a rendőrség előtti tüntetésen meglőttek egy húsz év körüli srácot. Mivel egy nagyon kis városban éltem, ahol gyakorlatilag mindenki ismert mindenkit, nagyon megdöbbentem, hisz még a rendőrök némelyikét is személyesen ismertem. Nem értettem, hogy-hogy nem mindenki örül a szabadságnak? November 11. után jöttek hírek letartóztatásokról, kivégzésekről. Nem sok lehetőség nyílt a demokráciáról tanulni. Mindenki örült, ha megúszta a lelkesedését egy kis figyelmeztetéssel. Magam is csak egy pofont kaptam az újonnan kinevezett iskolaigazgatótól a „ellenforradalmi” szövegelésemért.

1968. Hihetetlen egy év volt egész Európában és a világon is. Ekkor már huszonévesként, a kevés és szűrt információk ellenére sok mindent megértettem, és valószínűleg igen csak befolyásolta gondolkozásomat.

( http://hu.wikipedia.org/wiki/1968 )

Ezután ismét a távoli jövőbe tűnik a demokrácia lehetősége bárhol is kelet-közép Európában.

És jöttek a ’80-as évek, az előzmények. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/1980-as_évek )

( http://szolidszilard.blog.hu/2011/04/15/az_elozmenyek_15 )

1989-ben Cservenka Ferencné – a Pest megyei pártbizottság első titkára – volt az első országgyűlési képviselő, akit a még csak formálódó ellenzék vissza akart hívni tisztségéből. Aláírásgyűjtés kezdődött, végül 1989. április elején a képviselőnő lemondott mandátumáról. Egyike voltam az aláíróknak névvel, címmel, ahogy kellett. (Hű, de bátor „forradalmi” tett, mi? De akkor még annak tűnt!) Meg is választottuk az első ellenzéki képviselőt, Roszik Gábor evangélikus lelkészt (MDF)!

1989. december 22. - Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a következő év március 25-ére kitűzi az országgyűlési választások első fordulóját.

 Na, végre kezdődik a demokrácia! Remények felsőfokon!

Folyt. Köv. „Az eredendő bűn(ök)  (szerintem)”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.