A Büntető Törvénykönyv szerint:

29.§(1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
29/A.§ Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

Ebben az esetben még nincsen intézett, vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás, ezért a normaszöveg a büntetőjogi felelősség alóli mentesüléshez szigorúbb feltételeket szab. Három körülménynek kell megvalósulnia ahhoz, hogy alkalmazni lehessen: 1. a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, 2. csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és 3. az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében.

Az alaptörvény szerint:

V. cikk

Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy

az ezeket közvetlenül  fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

Egyik értelmezés:

Kabódi Csaba, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docens elmondása szerint “akár a személyi, a javak elleni, akár a közérdekre támadóval szemben fel lehet lépni akár még nem is arányos eszközzel. Tehát egy ököllel támadóval szemben kést lehet ragadni, husángot lehet ragadni, vasvillát lehet ragadni.” Gyakorlatilag a támadóval szemben bármivel fel lehet lépni, erre a bűnözőknek fel kell készülniük, még arra is, hogy egy betörés alkalmával akár az életüket is veszthetik. Az is fontos változás, hogy ezentúl nem a megtámadottnak kell bizonyítania a jogos védelmet.

Másik értelmezés:

Mielőtt a témába érdemben belebocsátkozunk, ki kell jelenteni, hogy az Alaptörvény hatálybalépése óta nem változott semmi, ugyanis a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a jogos védelmet, mint büntethetőséget kizáró okot pontosan ugyanúgy szabályozza, mint korábban. „Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi. A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”