A pártokráciát alkotó pártok és rajongóik  nagyjából ilyen palettával reprezentált erőtérben határozzák meg önmagukat, illetve ellenfeleiket! Természetesen ez egy rendkívül leegyszerűsítése a valóságnak, de hát maga a pártrendszer is egy elképesztően egyszerű kísérlet a társadalomban hullámzó, állandóan változó érdekóceánban zajló folyamatok leképezésére. Amikor elkezdtem kissé elmélyedni ebben a világban, én is elhelyeztem magam az így kijelölt koordináta rendszerben. A sorsom, neveltetésem és tapasztalataim alapján szociálliberális demokrataként határoztam meg önmagam és mint ilyen kezdtem bekapcsolódni a hálózaton kialakuló közösségekbe. Nagy lökést adott az alkotmányozásról kialakult vita, mert valamiért érdekelt ez a téma. Mivel nem szerettem volna, ha rémisztő tudatlanságon kapnak rajta, ezért összegyűjtöttem a legfontosabbnak tartott szövegeket, amiből tanulhattam. Így például a amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az Unió Szociális Chartáját, magyar részről az 1949.XX.törvény eredeti és az 1989-ben módosított szövegét (a hatályos alkotmányt) és ezeket megismerve, hályogkovács módján összeállítottam a magam 'alaptörvényét' és közzétettem a Webalkotmány honlapon, ami összegyűjtötte a laikusok elképzeléseit is. [Azért neveztem alaptörvénynek, mert nem vagyok nyelvész (sem), de nagyon 'csinálmány' egy szónak tartottam az alkotmány szót, ami igazán csak a hagyomány miatt van különleges  jelentése (mert 'alkot' ige + 'mány'  főnévképzővel minden alkotást nevezhetnénk alkotmánynak, amik csak legfeljebb minőségben különböznének a 'tákolmányoktól')] A másik változtatásom a szerkezetben volt, ugyanis az első fejezetnek tettem gyakorlatilag az EU Alapjogi Charta és a Szociális Charta teljes szövegét, mondván, hogy a többi fejezetnek (és ebből következően minden más törvénynek), azt a célt kell szolgálnia, hogy az első fejezetben rögzített emberi jogok és szabadságok maradéktalanul és minél jobban kiteljesülve érvényesüljenek. A harmadik, amit nagyon komolyan vettem a hatalmi ágak tényleges függetlenségének az elve, ezért kísérletet tettem a hatalommegosztás olyan módon történő végrehajtását rögzíteni az alaptörvényben, amely ezt nagy valószínűséggel biztosítja. (Elképesztő nagy volt az önbizalmam és lelkesedésem.) Majd jött a hideg zuhany.

Amikor elolvastam a Fidesz-KDNP Alaptörvény tervezetét (azóta a kormánypártok által elfogadottnak tekintett szövegét), elsőre örültem, hogy Alaptörvénynek nevezik és hogy az emberi jogok kerültek előre, de amikor végig olvastam, már nagyon nem tetszett az egész. (Anyám, én nem ilyen lovat akartam!) Azóta már nálam hivatottabbak szedték ízekre az egészet, a létrehozásának a módjától a tartalmi részekig, tehát be is fejeztem az "alkotmányozást".

A naplók (blogok) területéről áttértem a közösségi oldalak területére. Regisztráltam magam az IWIWen, Twitteren és a Facebookon. Igazából a Facebookon lettem aktív, itt szereztem ismerősöket, akik nagyjából  hasonlóan gondolkodtak a világról, mint én. Jól éreztem magam ebben a közegben, bekapcsolódtam kisebb szerveződő közösségekbe, igyekeztem hasznossá tenni magam számukra és közben "hintettem az igét", amiről úgy gondoltam másokat is érdekel. De amint egy egy  kis közösség egyre nagyobbá kezdett nőni, gondolom a természetes fejlődés következtében, egyre inkább szervezetté kezdtek válni, vezetőkkel akiknek az ízlése, egyre inkább rátelepült a közösségre és egyre kevésbé fogadták a kritikát, illetve a más véleményt és a természetes védekezést a provokátoroktól  felváltotta a másként gondolkodóktól való megszabadulás igénye! Egyre jobban kezdtek hasonlítani a pártokráciát alkotó pártokhoz, majd gyakran elértek egy olyan pontra, amikor a "józan észre" hallgatva úgy gondolták, hogy a nagyobb hatás eléréséhez valódi pártot kell alapítaniuk. Nos, ekkor már gyakorlatilag elváltak útjaink, mert ez már nem fért bele abba a képbe, amit én a demokráciáról, az erős civil mozgalmakról és az önigazgató társadalomról alkottam magamnak. Bizonyos közösségekben ráadásul egyre jobban elharapódzott a másik oldalon állók iránti gyűlölet - volt olyan, akinek minden írása csak az Orbán iránti gyűlöletet sugározta és sokan kontráztak neki-, ami végképp nem felel meg "kényes" ízlésemnek. Tehát el kellett a köszönnöm ilyenkor a közösségtől és folytatnom egyedül, gyakran visszhangtalanul, az elmélkedéseimet a világról. Egyébként jól vagyok, az unokám mindenért kárpótol!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.