A felvilágosodás korában három hatalmi ágat különböztettek meg (törvényhozás,végrehajtás,igazságszolgáltatás), de azóta továbbiak jöttek létre vagy kaptak ide besorolást, mint a demokráciában ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények, ilyen például az alkotmánybíróság, adatvédelmi biztos, a különböző független szakmai ellenőrző szervezetek, vagy a közösségi támogatással működő tömegtájékoztatási eszközök. Lehet, hogy kissé degradálónak tűnő szemlélettel, de ezek közé, illetve fölé helyezném a köztársasági elnök intézményét is! Ha már kialakult és létezik ez a negyedik rendszer, akkor talán nem illetlenség úgy fogalmazni, hogy ezek a "negyedik hatalmi ágazatot" alkotják. Tehát, a köztársasági elnök szerepét (a protokolláris funkción túl) egységbe kellene foglalni a többi független ellenőrző szervezetekkel és így kialakítható a negyedik hatalmi ágazat a köztársasági elnök vezető szerepe alatt! A függetlenség biztosítása érdekében az ellenőrző szervezetek és intézmények vezetőit - konzultációk után - a köztársasági elnök jelöli és nevezi ki!
Ez lenne a QUADRIGA, a demokrácia négyes fogata, amelyet erős kézzel irányítana a törvények hatalma.
Mindenki, aki figyelemmel követte az alkotmány – tákolmány – alaptörvény vitáját, az megismerhette a demokrácia két alapelvét. (Természetesen máshonnan is tudhatja.). E két alapelv a népszuverenitás elve (minden hatalom a népé és minden hatalom forrása a nép), valamint a hatalommegosztás elve (egymástól független törvényhozási, kormányzási,igazságszolgáltatási és negyedikként az ellenőrző hatalmi ág). Lényegében akkor beszélhetünk demokráciáról, ha e két elv együttesen és egy időben érvényesül. Valószínűleg ezt tekinthetjük a ma már mindenki által elfogadott kiindulási alapnak.
Nyilván való, hogy a népszuverenitás korlátlan gyakorlása elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan, hiszen az azt jelentené, hogy mindenkor, mindenhol és minden esetben népszavazással (népgyűlésen) döntenének a legkisebb ’tyúkperben’ és az országos ügyekben is. Ez soha, semmikor és valószínűleg soha nem is lesz lehetséges. Tehát szükségszerű a hatalom átruházása a választott képviselőkre - de csak egy meghatározott időre (választási ciklusra), nehogy ’ bebetonozódjanak ’ a hatalomba – a működő képesség érdekében. Ráadásul ezt a hatalom átruházást úgy kell megoldani, hogy érvényesüljön a demokrácia másik alapelve, a hatalom megosztás elve. Ez a megosztás nem öncélú valami, hanem a demokrácia fennmaradásának garanciája, vagyis hogy egyik se építhessen ki magának korlátlan hatalmat, mert a másik háromnak az is feladata, hogy fékezze és ellensúlyozza az ilyen jellegű törekvéseket.
A kérdés most már az, hogy milyen választási rendszer biztosítja a legjobban a hatalommegosztás elvének érvényesülését és milyen egyéb lehetőség garantálja a népszuverenitás megnyilvánulását a választási ciklus közben.
A jelenleg (2011) érvényes vegyes magyar választási rendszer – amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény szabályoz – kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely a legkisebb szavazatveszteség érdekében kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. A 386 fős, egykamarás országgyűlésbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Párt akkor kerülhet az országgyűlésbe, ha listás szavazatai országos átlagban meghaladják az ötszázalékos küszöböt (egyéni választókörzetekben e nélkül is szerezhet mandátumokat).
A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok.
Ezt a választási rendszert az ’alapító atyáink’ (J) azért alakították így ki és bástyázták körül egyéb törvényekkel, mert olyan parlamentáris demokráciát akartak, amelyben a kormányzás stabil, a köztársasági elnök jogköre pedig korlátozott legyen a választási ciklus ideje alatt (akkor féltek egy közvetlenül választott személy erős legitimációjától).
Sajnos az így kialakított rendszerben a hatalmi ágak függetlensége nem igen bontakozhatott ki, hisz az országgyűlés nevezi ki a kormányt, választja meg a köztársasági elnököt, nevezi ki az alkotmány-bíróság tagjait, és ha egy párt kétharmados többséget szerez, akkor gyakorlatilag egy párt hozza a törvényeket, valamint alkalmazza is azokat, igen gyenge kontroll alatt. Ráadásul most a köztársaság elnöki „közjogi méltóság” is teljesen súlytalanná vált, olyannyira, hogy a létjogosultsága is megkérdőjeleződik.
Tehát a jövőben olyan választási rendszert kell kialakítani, amely segítségével túlléphetünk ezeken a hibákon. Nézzünk egy másik lehetőséget.
Az arányos rendszerek legarányosabb képviseletet biztosító megoldása, amikor a választók pártlistákra szavaznak. A listák lehetnek szabadok vagy kötöttek. Az előbbi esetben a választók preferencia-sorrendet állíthatnak fel a listán szereplő jelöltek között, míg az utóbbiban nem. A listák lehetnek zártak vagy nyíltak is, ez utóbbi esetben még a választás során is van lehetőség neveket felvenni a listára. Lehetséges, hogy minden párt egy-egy listát állít egy országban, de gyakoribb a területi listás rendszer, amikor nagyobb közigazgatási egységenként számolják össze a szavazatok arányát. Előfordul, hogy egyaránt vannak országos és területi pártlisták, ilyenkor a területi listákra lehet közvetlenül szavazni, az országos listáról (kompenzációs listáról) pedig a töredékszavazatok (egy képviselőhelyhez nem elegendő szavazatok) országos összesítése alapján osztják ki a mandátumokat. Pártlistás rendszerek alkalmazása esetén szokás parlamenti küszöböt is alkalmazni a szétaprózottság elkerülése végett. A küszöböt el nem érő pártok nem juthatnak listás mandátumhoz. Magyarországon például ez a küszöb 5%.
Arányos formula (legnagyobb maradék formula): az összes leadott és érvényes szavazatok és a mandátumok számából kiszámítják a kvótát, majd egy párt annyi mandátumot kap, ahányszor a kvóta benne van a pártra adott szavazatok számában. A megmaradt mandátumok újraosztódnak.
A választási szervezetek (pártok), amennyiben úgy ítélik meg, hogy a listájukon bejutott képviselőjük nem a választási programjuknak megfelelően tevékenykedik, vagy más ok miatt megrendült iránta a bizalom, akkor a visszahívását kezdeményezhetik egy másik jelölt egyidejű megnevezésével, és a váltásról ügydöntő népszavazás dönt a szavazáson résztvevők egyszerű többségével.
Valószínűleg ez az arányos rendszer és formula a legjobb és legegyszerűbb mód a törvényhozási (az országgyűlési és európai parlamenti) képviselők megválasztásának lebonyolítására.
A hatalmi ágak függetlenségének a valószínűségét úgy lehet növelni, hogy a köztársaság elnöki, törvényhozási és a kormányzati választásokat el kell különíteni,  az alkotmánybírókat különleges jelölési móddal kell kiválasztani!
Először az országgyűlési és európai képviselő választások kerülnének elbonyolításra, a fentebb említett arányos képviseletet biztosító pártlistákra történő szavazással az arányos formula figyelembe vételével, külön listán az Magyar országgyűlési és az Európa parlamenti képviseletre.
Ezt követné a Köztársasági elnökválasztás, az országos kormányzati és a helyi önkormányzati választás. A helyi önkormányzati választások rendszere talán maradhatna. Új lenne viszont az országos kormányzati választás. A választók úgy adhatnák le a szavazatukat a leendő Kormányra, hogy ismerik kormányfőjelöltet, a kormány tagjait, a gazdasági, adó- és pénzpolitikájukat, sőt a költségvetési törvényjavaslatot. A kormányprogramnak olyan részletesnek kell lenni, hogy az törvényességi szempontból az Országgyűlés által megvizsgálható legyen. A kormányprogramnak tartalmaznia kell azokat a törvényjavaslatokat és törvénymódosításokat, amit a leendő kormány meghozandónak ítél az általa vállalt feladatok elvégzéséhez. Az Országgyűlés csak akkor utasíthatja el a kormányprogramot – és így zárhatja ki az országos törvényhozási választásból a jelölteket – ha a programba foglaltak az Alkotmánybe ütköznének. Ilyen esetben a jelöltek az Alkotmánybírósághoz fordulhatnának jogorvoslatért.
A megválasztott Kormány általában rendeletek útján, a hatályos törvények és az Alkotmány keretei között kormányozna. Ezek a rendeletek kormányzati ciklus idejére hatályosak. A kormányprogramban szerepeltetett törvényjavaslatokat és törvénymódosításokat az Országgyűlés bizottságai megvizsgálják, áttekintik, hogy mely más törvényt érint, amit módosítani szükséges. A Törvényelőkészítő Bizottság összesíti a bizottságok véleményét és megszövegezi a törvényjavaslatot, amit benyújt az Országgyűlés elé. Ha a Kormány az elfogadott törvényt nem találja a programjában javasoltakkal egyezőnek, vagy olyan törvényt fogad el az Országgyűlés, amely ellehetetleníti kormányprogram végrehajtását, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat a módosításra köteleztető vagy a megsemmisítési határozatért. Amennyiben az Országgyűlés, vagy országgyűlési bizottság, esetleg képviselők egy csoportja valamelyik kormányrendeletet Alkotmánybe ütközőnek ítél, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak
Az Alkotmánybíróság tagjainak a megválasztása a következő különleges módon történhet: a hatalmi ágak nevében az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Kormány megnevez két-két, a hatályos törvényeknek megfelelő személyt országbírónak. A következő lépésben ismét megneveznek két-két személyt, de úgy hogy az egyik jelölt a másik két hatalmi ág által megnevezettek közül kell kikerülnie, a másik a saját jelölt. Ekkor két eset lehetséges. Vagy valamelyik több jelölést kap, mint a többi, vagy hárman egyforma szavazatot kaptak. Egyenlő szavazat esetén az Alkotmánybíróság választhatja meg a három közül a leendő alkotmánybírót. Ez a módszer növeli az Alkotmánybíróság függetlenségének az esélyét. Ez a módszer alkalmas más független országos hatáskörű szervezet vezetőjének a megválasztására is.
Foglalkozzunk a népszuverenitás egy másik megnyilvánulási formájával, a népszavazással. Elfogadható a jelenlegi törvényi állapot, de meggondolandó, hogy a tiltott témák közül kikerülhetne néhány (a népszavazás alkotmányos rendelkezései, a kormányprogram, a helyi önkormányzati képviselő-testületek feloszlatása.)
Másik, hogy meg kellene teremteni az elektronikus választás és népszavazás jogi és biztonságos technikai hátterét, hogy a lebonyolítás a lehető legolcsóbb legyen.(Egyszerű, olcsó célszámítógépek. Egy ciklusra szóló egyedi, választó körzethez igen, de személyhez nem köthető elektronikus választói kártya, amivel a szavazás történik, és ami kizárja az egy kérdésben több szavazat leadását.)
Ehhez egy VÁLASZTÁSI RENDSZER javaslat!
 És természetesen lehetséges az itt felvetett gondolatok finomítása, módosítása vagy bebizonyítása, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott ötleteket tartalmaz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.